Antall Józsefet 1956-os tevékenysége miatt retorziók érték. Középiskolai tanárként dolgozott, majd a Semmelweis Orvostörténeti Intézetnél helyezkedett el, melynek főigazgatója lett. A tudományos élet aktív szereplője volt. A rendszerváltozás hajnalán bekapcsolódott az ellenzéki szervezetek munkájába, 1989 nyarán az Ellenzéki Kerekasztal egyik meghatározó személyisége lett. Ez év őszén választották a Magyar Demokrata Fórum (MDF) elnökévé; döntően neki köszönhető, hogy népi mozgalomból valódi, a nyugat-európai kereszténydemokrata, konzervatív, szabadelvű irányzatokhoz kapcsolódó párt formálódott a fórumból.

Miután az MDF 1990 tavaszán megnyerte a parlamenti választásokat, május 23-án ő alakíthatott koalíciós kormányt a kisgazdák és a kereszténydemokraták bevonásával. Előzőleg a kormányzás feltételeinek biztosítása érdekében megállapodást kötött az SZDSZ-szel.

Történelmi szerepe vitathatatlan a demokratikus intézményrendszer kiépítésében és Magyarország euroatlanti integrációjának elősegítésében. Tudatosan készült az államférfiúi szerepre; személyes tragédiája, hogy kormányfői megbízatása után nem sokkal derült ki halálos betegsége. A kíméletlen külső és belső támadások ellenére képes volt megőrizni a kormány stabilitását. A halálos kór 1993. december 12-én ragadta el.