”Mindenki csak úgy emlegette: Pepe. Nagyon tudott mulatni. Pár pohár bor után ült a kör közepén és széles gesztusokkal magyarázott, parodizált, anekdotákat mesélt. Az átlagnál szorosabb kapcsolatban voltunk. Abba a 7-10 fős társaságba tartozott, amellyel gyakran együtt voltunk. Sokat segítettünk egymásnak, felújítottuk egymás lakását, rendbe tettük egymás kertjét. Ha kellett szüreteltünk, máskor meg disznóvágásnál segédkeztünk. A ’80-as évek végén elkerültem Pécsről, és bár nem szakadt meg a kapcsolat, sokat veszített a mélységéből. Egy-egy üzenet, barátok által hozott hír: ezekből tudtuk, hogy mi van Csillával, a feleségével, akivel az egyetemi évek alatt ismerkedtek meg, majd házasodtak össze, mi történik a lassan cseperedő fiaikkal. A három fiúból ketten szintén a jogi pályát választották. Petrétei alkotmányjogi tanulmányai, értékelései egészen változatos utakon, de rendre eljutottak hozzám. Tudtam, hogy mi van vele, hogy halad előre az egyetemi ranglétrán. A dékánságig vitte, közben német ösztöndíjai voltak. Tisztességes, szép szakmai karrier közepén állt. Az összefüggéseket jól látó, komoly jogtudós vált Petréteiből, igazi megbízható szakember. Számomra természetes volt, hogy 2004-ben meghívjam a kormányba” – írja blogjában a miniszterelnök.

Gyurcsány Ferenc azt mondja: ősszel azért nem fogadta el Petrétei lemondását, mert az „az egyébként nem létező politikai felelősség beismerését jelentette volna”. A jelenlegi helyzetben azonban nem tudott elvi kifogást megfogalmazni. Mindenesetre a miniszterelnök leszögezi: hálás Petréteinek, hogy vele dolgozhatott.